Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Erdélyi Riport
Anul şi data apariţiei: 01.06.2006
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: interviuri
Autorul articolului: Isán István Csongor
Titlul articolului: Cristian Parvulescu politikai elemzõ, a Pro Democratia elnöke - Hasznos ez a halasztás
Numărul fotografiilor: 1
Acces online: https://www.riport.ro/mod.php?mod=userpage&page_id=236&menu=


Hogyan értékeli az országjelentést? Miért maradt el a csatlakozási idõpont várva várt kijelölése?

A jelentés Románia esetében pozitívnak ítélhetõ, Bulgáriának viszont ajándék. Elsõsorban a bolgár kormány gyenge teljesítménye miatt maradt el az idõpont megjelölése. Az Európai Bizottság nem akarta a két ország csatlakozásának problémáját különválasztani. A különválasztás az utolsó száz méteren nemcsak a bolgároknak okozott volna gondot, hanem Romániának és az EU-nak is. Például Románia határvédelme nem európai színvonalú délen, mert csak az EU külsõ határait kellett megerõsíteni. Ha a bolgárokat nem veszik be, akkor a déli határ is külsõvé válik, de a maradék idõben nem lehet eurokonformmá tenni.
A halasztás Bukarestben, fõleg politikai berkekben, csalódást okozott, de gondolom, hogy alapvetõen mindenki realista: a négy piros zászló miatt, amely a jelentésben Románia neve mellett lebeg, nem léptethetik életbe a védzáradékot. Ezek technikai kérdések, amelyeknek megoldása folyamatban van, hasonló helyzetben voltak az elõzõ hullámban csatlakozott országok is. A belépéssel kapcsolatos aggodalmaknak nem az idõpontra kell irányulniuk, hanem az európai pénzek 2007-es lehívására, ugyanis ezen a téren még adódhatnak lényeges gondok.

A jelentés bírálja a törvényalkotást és a jogharmonizációt. Hol tartunk ebben a kérdéskörben?

A törvényalkotás és az EU-s normák átvétele kulcsfontosságú, de a nem teljesítés nem vonja maga után a védzáradék alkalmazását. Az Unió két szemszögbõl követi a csatlakozni vágyó országok problémáit. Egyrészt azt vizsgálják, milyen hatással lesz az adott ország csatlakozása az EU-ra, másrészt próbálják felmérni, hogy milyen hatással van a csatlakozás az adott országra. Románia nagyon fontos elõrelépéseket ért el azokon a területeken, amelyeken Bulgária piros zászlókat kapott: a jogállamiság, az igazságszolgáltatás reformja, valamint a korrupció megfékezése. Az elõrelépések azonban nem eredményeznek radikális változásokat a társadalomban.
Szerintem komolyan kell venni azokat a jelzéseket és aggodalmakat, melyeket ezzel kapcsolatban Olli Rehn bõvítési biztos és Manuel Barosso, az EB elnöke Strasbourgban, majd Bukarestben is megfogalmazott.
Ha egy olyan kulcsfogalmat szeretnénk találni, amely jellemezze az országjelentést, az bizonyára a jogharmonizáció lenne. Románia az országjelentésben negyvennégy sárga zászlócskát és négy pirosat kapott, ez összesen negyvennyolc megoldásra váró probléma. A legfontosabb ezek közül minden bizonnyal az igazságszolgáltatás reformja. Ezen a szinten a haladás látványos: olyan igazságügyi minisztert neveztek ki, aki rendszeren kívüli, s aki annak ellenére, hogy ügyész volt, mégiscsak a civil társadalomból került a politikába. Ha Monica Macovei jobban kötõdött volna a politikumhoz, sokkal nagyobb lett volna a reform fékezésének kockázata. A reformokat azonban folytatni kell, ezt várják el tõlünk Európában is.
Az mindemellett már elmondható, hogy Romániában az igazságszolgáltatás függetlensége most már nem a minisztérium, hanem inkább a bírói kar kezében van. Sok a probléma, de a jelentés azt emeli ki, hogy a bírák felkészültsége gyenge és érdekellentétek merülnek fel, ez pedig a Legfelsõbb Bírói Testület szintjén is jelentkezik.
Ha a reformtendenciák nem folytatódnak, és nincsenek erõs intézményeink, akkor a folyamat bármikor visszafordulhat. Ezért jó szerintem, hogy a jelentés nem tartalmaz konkrét idõpontot, hasznos ez a halasztás, így a kormányon lévõ pártok sokkal jobban teljesítenek.

A jelentés hiányolja az ingatlan-viszszaszolgáltatás pontos és követhetõ kritériumait.

Ez valóban nagy gond. Éles ellentétek vannak ebben a kérdésben, maga a Proprietatea alap is – amely megoldást kellene hogy jelentsen az ügyben – vitákat és ellentéteket szított, a vezetését nemrég váltották le. A tulajdon kérdése nem új keletû, a kilencvenes évek problémafelvetésén alapszik, azon, hogy a tulajdon-visszaszolgáltatás fakultatív a közérdekkel vagy a bérlõk érdekeivel szemben. A perek is ezeknek a politikai nézeteknek az alapján folytak le, a jogi döntések is ezen nézetek alapján születtek. Ebben az ügyben a múlt hibáiért fizetünk. De a napokban visszaadtak egy teljes hegyet az egyik hercegi családnak, ez is mutatja, hogy a dolgok elmozdultak. Egy ilyen visszaszolgáltatás nem lett volna lehetséges a kilencvenes években, most azonban csupán érdekességnek számít.

Fontos problémaként említette az európai pénzek felhasználását. Véleménye szerint fel vagyunk készülve arra, hogy fogadjuk ezeket a pénzeket? Megfelelõ erre a rendszer szerkezete, a romániai régiók struktúrája?

A romániai régiók mûködésképtelennek bizonyultak. Létrehozásukkor is csak kompromisszumos megoldást képeztek a kilencvenes évek végi regionalizmust szorgalmazók és a nemzetféltõk között. A mûködésképtelenség fõ oka, hogy a régióknak nincs semmilyen adminisztratív hatáskörük, ezért a strukturális alapok felhasználása is gondot okoz majd. Nem a csatlakozás, hanem az integráció lesz Románia alapvetõ problémája. Az elsõ periódusban nagyon gyengén fogjuk tudni lehívni és felhasználni a strukturális alapokat, de még a kohéziós alapokat is. A hatóságok szintjén egyáltalán nem indokolt az ezzel kapcsolatos optimizmus, figyelembe véve, hogy a két éve csatlakozott országokban a strukturális alapok lehívása a legjobb esetben sem igen haladja meg az ötven százalékot. De Csehországban például ez csak húsz százalék. Romániában még addig sem jutottunk el, hogy rendesen megértsük ezeknek az alapoknak a célját. Elég kevesen tudják, hogy ezek az alapok mit jelentenek, hogyan és mire lehet felhasználni õket. Ezért attól tartok, hogy kihasználatlanok maradnak a 2007. év nagy lehetõségei, vagy csak elenyészõ mértékben tudunk élni velük. A jövõ év pénzügyileg nehéz lesz Románia számára, mert ki kell majd fizetni az uniós kvótákat. Persze, elméletileg a pénzösszegek, amelyeket pályázatok által le lehet hívni az európai alapokból, sokkal jelentõsebbek, de ahhoz le kell hívni és fel kell tudni használni õket.

Az RMDSZ igyekezett megváltoztatni a régiók szerkezetét. Miért nem támogatták ezt, ha nem mûködnek a régiók?

Ha az RMDSZ forszírozza ezt a kérdést, akkor a román politikai erõk és a közvélemény egy részében azt a képzetet kelti, hogy autonomista törekvések állnak a háttérben, ezért az ebbõl az irányból jövõ ilyen jellegû kezdeményezéseknek nincs esélyük. Példa erre az a kemény ellenállás, amelyet a kisebbségi törvénnyel szemben tanúsítanak egyes politikai erõk – nemcsak a szélsõséges PRM vagy PNG, hanem a kormánykoalíció pártjai is. Ebbõl a szempontból egy kivétel van a teljes román politikai palettán: a liberálisok. De Romániának nincs más alternatívája. A regionalizálás megvalósul, vélhetõen a csatlakozás után pár évvel, mert ha ezt elmulasztjuk, nem tudjuk gyümölcsöztetni a csatlakozással járó elõnyöket.

Milyen lenne az új régiós felosztás?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, több lehetséges megoldást is felvázoltak már. Szerintem az a fontos, hogy a létrejövõ régiók minden szempontból egységesek legyenek, mind kulturálisan, mind gazdaságilag, mind pedig történelmileg és szociálisan. A problémák a történelmi jellegzetességek megõrzésével kapcsolatosak, mert Romániában továbbra is élnek olyan sztereotípiák, amelyek szerint a magyar közösség nem lojális az országhoz, ezért veszélyes külön magyar régiót létrehozni. Ezek a sztereotípiák, még ha nem örvendenek is már olyan nagy sikernek, mint a kilencvenes években, elég erõsek ahhoz, hogy bizonyos folyamatokat leállítsanak. A regionalizmus problémáját nagyon óvatosan és intelligensen kell felvetni, mert ha nem így tesznek, minden kísérletnek negatív hatásai lehetnek, és ez évekre zsákutcába viheti a folyamatot.

A kisebbségi törvénnyel kapcsolatban is van egy ajánlás az országjelentésben. Milyen esélyeket lát a tervezet elfogadására?

Az RMDSZ ebben a helyzetben úgy próbál helyezkedni, hogy az õt parlamentbe küldõ közösséget képviselje. Azonban megvan a magyarságon belüli ellenzéke is: az SZNT és az MPSZ. Az RMDSZ álláspontja a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban teljesen elfogadható és realista, azt hiszem. A tervezet elleni demokrata kirohanásoknak nincsen semmilyen európai alapjuk, inkább kampányízûek azzal, hogy nacionalista sztereotípiákat élesztenek fel. Az erdélyi választók általában a mérleg nyelvét képezik a voksolásokon, és a demokraták már a választásokra gondolnak. Ezért fontos nekik, hogy közelítsék magukhoz az erdélyi román választókat. Hasonló meggondolások vezérelhetik a tervezet többi ellenzõjét is. Szerintem az európai politikai csoportok nyomása nélkül a tervezetet nem lehet elfogadtatni. A kulturális autonómia az erdélyi magyarok számára nem egykönnyen érhetõ el. A tervezet körüli hercehurca azt mutatja, hogy a nacionalizmus démonai nem tûntek el végérvényesen a román politikai életbõl.

Véleménye szerint szükség van kormányátalakításra?

A kormány leváltása nagyon kockázatos vállalkozás lenne, egy kormányátalakítás, minisztercsere azonban bármikor lehetséges és végsõ soron normális is. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök elõzõleg többször is kijelentette: nincs szándékában a kabinet átalakítása. Persze, a kormány bukása nagyon divatos téma volt az elmúlt idõszakban Bukarestben. Az egyik ilyen forgatókönyv szerint az Európai Unió Tanácsának nyári csúcsa után lenne a kritikus pont. Ezzel szemben az EU-tól olyan jelzések érkeztek, hogy nem néznének jó szemmel egy belpolitikai válságot, mert szükség van a stabil többségre, hogy az ország folytassa a reformot. Nevetséges lenne azt gondolni, hogy a jelenlegi ellenzék pártjainak valamelyikével koalícióra lehetne lépni. Mindkét ellenzéki párt többször is bebizonyította, hogy nem támogatja a reformokat. Annak ellenére, hogy a kormánypártok között feszültségek vannak, az európai cél összefogja õket, együttlétre vannak ítélve.

 

  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.